– Akkor is, ha fáj? – Akkor is. A menyem vagy. Néha inkább a lányom.
– Akkor is, ha fáj? – kérdezte, és nem nézett fel a mosogatóból.
– Akkor is. A menyem vagy. Néha inkább a lányom — felelte, és a keze megállt a tányér fölött, mintha a mondat súlya lehúzta volna.
Az a mondat ott maradt a konyhában, a gőz és a citromszappan illata között, és évekig nem mozdult onnan.